A beton és a vasbeton, mint építőipari alapanyag (1. rész)

Szakmában a XX. századot a vasbeton korszakának lehetett nevezni és az akkor készült építmények tartósságának hála, a XXI. században sem változott meg róla a szakemberek véleménye.

A beton első sorban kavicsból, cementből és vízből tevődik össze, ahol az első hozzávaló a adalékanyag, második pedig a kötőanyag. Beton készítésekor az alapanyagok egyvelege kenhető, könnyen adagolható, de egymással való találkozásukkor reakcióba lépnek és megszilárdul az anyag. Ha pedig ebbe a stabil szerkezetbe acélt helyeznek el, akkor jön létre a vasbeton. Ez az egyveleg azért olyan tökéletes épületek készítéséhez, mert a súlyt és a nyomást a beton tudja megtartani, míg a hajlításért és húzásért pedig az acél felel.

Érdekes, hogy ma már a „high tech” korát éljük, mégis az építmények többsége még mindig vasbetonból készül el, ami garantáltan hosszú időn át ellen áll az időjárás viszontagságainak. A fa, az acél és a modern műanyag csak rangsorban a következőek lehetnek, ami egyébként elég mulatságos. Akármennyit is fejlődött a technika, mégsem tudták felül múlni a vasbeton szilárdságot, víz és hőállóságát, illetve a nyomó és húzószilárdságát. Arról nem is beszélve, hogy élettartama ötventől hetven évig terjed. Sőt, ha gátak vagy hidak építéséről beszélünk, akkor száz évnél is tovább állnak az építmények. De ha csak az előállítási és felhasználási költségeket nézzük, akkor is maga mögé parancsolja a többi alapanyagot.

Tehát lássuk be, nincs miért leváltani a vasbetont, mint építőipari alapanyagot, hiszen minden szükséges, pozitív jellemzővel rendelkezik és a mai modern alapanyagok sem tudnak kifogni rajta.