A beton és a vasbeton, mint építőipari alapanyag (2. rész)

Az előző blogban olvashattunk a vasbeton előnyeiről, melyek révén még ma is a legjobb építő alapanyag. De most itt van néhány negatív tulajdonság, amik kihívások elé állítják a szakembereket.
Annak következtében, hogy a vasbeton se minden ható és vannak „hibái”, az építőipar szakemberei igyekszik ezeket kiküszöbölni. Éppen ezért kutatásokat végeznek, hogy némi módosítás által létre tudjanak hozni egy tökéletes építőanyagot.

Problémát jelent, hogy a vasbetonnak bár nem árt a víz, de túl nagy a súlya és elég sok idő szükséges a teljes megszilárdulásához. Ezek mellett repedésre hajlamos és a vízzáró képessége sem a legjobb. Sőt, a sók, illetve az agresszív folyadékok ellen nincs védelme, ami hosszú távon védtelenné teszi.

A kutatások általában sikerrel zárulnak, így hozták létre például a HSC és HPC betont, melyek közül az első híres szilárdságáról, a második pedig teljesítőképességéről. Az SCC öntömörödő beton, az UHPFRC beton pedig szálerősítéssel van ellátva, ezáltal még nagyobb a teljesítőképessége.

Ezen újításoknak hála, egyre inkább ezeket a tartósabb, jobb teherbírású és egyéb, különleges képességű vasbetonokat használják már hazánkban is, amik még biztonságosabbá teszik az építményeket. Már a kavicsot, mint alapanyagot is felváltották különféle granulátumokra, amik által sokkal könnyebbé vált a beton szerkezet. Sőt, már fagypont alatti hőmérséklet mellett is képesek betonozni és az alapanyag megkötési ideje is lecsökkent.

Tehát, minden eddigi problémára találtak megoldást, ami ismét biztosította a vasbeton előnyét a többi építőanyaggal szemben.