Útpálya kialakítása őskortól a XX.századig (1.rész)

Az út maga egy közlekedésre kijelölt nyomvonal, mely vagy mesterségesen lett létrehozva, vagy pedig a folytonos használat során alakult ki. Azáltal, hogy az utak építésének technikája, valamint a szállítás eszközei és az igények egymás függvényében változtak, fejlődésüket tekintve se érdemes külön választani őket.

Az útépítés, mint tevékenység végzésének feladata szárazföldi közlekedésre alkalmas pálya kialakítása. Régi időkben, sok féle módszert alkalmaztak az útépítésre attól függően, hogy milyen fejlettségi szinten volt egy- egy társadalom, illetve, hogy a természet milyen alapanyagokat biztosított ehhez. A legelső utak kialakításáról leginkább aszerint alakulhat ki bennünk egy kép, hogy a ma élő, leginkább visszamaradott népek mi képpen használnak a természet adta girbe-görbe ösvényeket közlekedésre.
 
Mikor viszont már tudományos alapokon nyugodott az útépítés, az a XVIII. századra tehető, amikor is Franciaországban megalapították az első mérnökképző egyetemet. Ennek köszönhetően a világ minden pontján tanulható tudománnyá fejlődött az útépítés és ennek hatására fokozatosan, de mindenhol jó vonalozású, igen hosszú úthálózatok jöttek létre. Persze akkor még nagyrészt a kereskedelem megkönnyítése, illetve a hadsereg gyors mozgásának biztosítása volt a fő cél útépítés terén, később vált fontossá az „átlagemberek” városok közötti mozgásának, helyváltoztatásának megkönnyítése.