Ahol a víz az úr (2. rész)

Mélyépítés során közkedvelt technológia az úgy nevezett síkalapozás, amikor is a munkaárokba, előre összekevert és odaszállított transzport betont öntenek a felállított acélszálakra. Ennek az eredménye egy hatalmas vasbeton tömb lesz, mely stabil alapot nyújt a rá épülő létesítménynek. Leginkább irodaházak, plázák és csarnokok építése során szoktak ilyen alapot készíteni. Ennek a technikának rengeteg előnye van, viszont a hátrányokat sem szabad elfelejteni. Ha magasan áll a talajvíz, vagy nem elég stabil a talaj, így csúszás, netán süllyedés veszély is felléphet, akkor lehetetlen ezt a módszert alkalmazni. Ha bármelyik szempontnak nem felel meg az adott térség, nem szabad belevágni a síkalapozásba.

Problémás esetekben szokás alternatívákat keresni, mint például a mélyalapozás, mely hazánkban a magas talajvíz jelenléte miatt a mélyépítés egyik gyakorta használt módszere. Az eljárás lényege, hogy az épület szerkezeti elemei, illetve a mélyen fekvő és már stabil talaj közé, úgy nevezett közvetítő elemeket építenek be. Ez megvalósulhat résfalas alapozás, kútalapozás, cölöpalapozás és szekrényalapozás formájában is. Mindegyikre egyaránt érvényes, hogy az alapot sokkal vizesebb talajra építik, mint a fent említett síkalapozás esetében szokás, éppen ezért a legtöbb mélyépítés alkalmával az alkalmazható módszerek közé sorolható. A szakemberek között leginkább közkedvelt válfaja a résfalas alapozás, amit bármilyen mértékű talajvíz jelenlétében is választhatnak, és ezt követően az alap hatalmas súlyú épületek stabil megtartására lesz képes. Vízzárása is tökéletes és majdnem hogy bármilyen mélységben elkészíthető egy ilyen alap.

Tehát jó tudni, hogy a mélyépítésben is mindig van megoldás a felmerülő problémákra, még akkor is, ha kicsit költségesebb, mint például egy síkalapozás.